A századvég-századelo - Jókai mellett - legnépszerubb, legolvasottabb írója novellistaként indult. Elbeszélései nyomán szukebb pátriája, a Palócföld jellegzetes figuráinak avatott tollú megörökítojeként vált ismertté, szeretettel és egyben a rá jellemzo ironikus látásmóddal rajzolta meg az általa jól ismert embereket, az egyszeru nép egyszerre furfangos és érzelmekben gazdag lelkületu fiait-lányait éppúgy, mint a kedélyes, régimódi kisnemeseket, birtokosokat, akik fel-feltunnek késobbi muveiben, a nagy sikeru romantikus kisregényeiben, majd hosszabb lélegzetu muveiben is. Bár a drámaiság sem idegen tole, az anekdotaszeru szerkesztésmód, a bájos humor nagymestere, akinek társadalomkritikája, a kiegyezést követo kor bírálata többnyire megérto, megbocsátó, ritkán vitriolos, leszámítva politikai karcolatait, amelyek nem egyszer keltettek komoly felzúdulást. Kiapadhatatlan mesélokedve, szellemes, szórakoztatóan tömör stílusa, realisztikus, de nem földhözragadt világlátása a magyar próza legjelentosebb mesterei közé emelik, akinek muvei ma is az írót joggal megilleto népszeruségnek örvendenek.